SZENT ISTVÁN VÁNDORTÚRA (2013)
A harmadik Szent István Túra zajlik, az alábbiakban Mészáros János túravezető beszámolója olvasható:
Nyitány a Szent István Vándortúra nyugati szakaszán
1938 és 1988 után 2013. március 23-án elindult a harmadik Szent István Túra.
Az Országos KÉK Turistaút felavatásának 75. évfordulója alkalmából rendezett Szent István Vándortúra első napi résztvevői a velemi Szent Vid kápolnában helyi és országos köszöntések után Dumovits István horvátzsidányi plébános Szent Vid ereklyés áldásával indultak útnak.
A Szent Vid kápolna után rövid ünnepség és koszorúzás volt a szomszédos kéktúra emlékműnél.
A márciusi tél faggyal és hóval várta a magyar és az osztrák turistákat Írottkőn.
A rohonci polgármester és a kőszegi alpolgármester köszöntései után indult el az 1200 km-es jubileumi túra az idén 100 éves irottkői kilátótól.
Az első hétvégén kisebb-nagyobb hóban, hó-szállingózásban, majd végül hófúvásban Sárvárig jutott a vándortúra.
. - . - . -
Nyitány a Szent István Vándortúra keleti szakaszán
A márciusi kemény télben – szakadó hóesés közepette 2013 március 29-én nagypénteken Koleszár Sándor hollóházi polgármester köszöntője után Mészáros János túravezető Hollóházán a Kéktúra emlékmű – illetve „0” kilométerkőtől útnak indította a Szent István Vándortúra keleti szakaszát.
A zord időjárás ellenére győri, budapesti, debreceni, sárospataki, sátoraljaújhelyi és pálházai turisták kezdték el róni a kilométereket a Nagy-Milic felé. A Bodó rét után térdig-érő hóban jártunk már, amely hó-vastagság a Milic gerincen 80-90 cm-re dagadt. Így a Nagy-Milicen csak rövid koszorúzás volt, és irány tovább a füzéri vár. Itt a beígért passiójáték és ünnepi fogadtatás helyett teljes jéglefagyás és 30-40 cm friss hó várt bennünket. Így volt ez később Regéc várában is.
Füzérkomlóst elhagyva csökkent a hó mennyisége és már olvadt is. A következő nap Kishutától indultunk Vágáshuta, Bányi-nyereg felé friss hóban, napsütésben. Cirkálótanyát elhagyva a rossz kéktúra-vezetés miatt szántóföldet – erdőirtást – szántóföldet – friss szántást – váltogatva értük el Makkoshotykát. Itt a következő napon megtekintettük a magán vadászati múzeumot, majd indultunk tovább Regéc felé Eszkála, Istvánkút, Nagy-Péter mennykő alja erősen hóban, lejjebb Regécen már erősen olvadt. Regéci várlátogatás másnap, felmászva a jeges falakon, mert zárva volt.
Mogyoróska után következett a természet csodája, az Arka patak völgye: A patak 10-25 m szélesre duzzadt, keresztezése lehetetlen, így a jobb partja mellett mentünk végig nem kis erőfeszítéssel.
Boldogkő vára fél órával a hivatalos idő előtt bezárt, de mi még a koszorúkat el tudtuk helyezni…
Az utolsó nap Boldogkőváraljától indultunk Hernádcécére. Itt a Polgármesteri Hivatalban ünnepi fogadással, majd ebéddel vártak. A fogadáson jelen volt Szabolcs Sándor úr, a 44 millió forintért épült gyalogos Hernád híd névadója, illetve építésének fő motorja. a hidat az árvíz miatt nem tudtuk megközelíteni, így a koszorúnkat a gáton egy kéktúrát jelző oszlopon helyeztük el.
Megjegyezzük az országos kék nem a gyaloghídon, de még nem is a Hernád partján halad, hanem tőle 3 kilométerre szántóföldön! Hiába építettek 2006-ban hidat, hiába kérték a „Kéktúra bizottságot”, hogy Fancsal vagy Gibárt felől a gyaloghídon jöjjön át a kéktúra - ezt nem támogatták – járjanak csak a turisták a szántóföldön, ne csodálják a Hernádot, ez nem vízitúra. ennyit a bizottságról…
Mi azért a Hernád töltésén mentünk, ill. Gibárt előtt a Hernád partján a Gibárti műemlék vízi-erőműig. Gibárton megálltunk a Szent István templom melletti Szent István szobor előtt és emlékszalaggal láttuk el. A gibárti hídon átkelve a vízierőműhöz mentünk. Itt már vártak bennünket. Ahogy a gépész úr elmondta ritka itt a gyalogos turista, leginkább csak autóval jönnek, úgy 5-6 kéktúra könyvvel, ezt pecsételgetik…
Gibárttól búcsúzva, erős szembe széllel értük el Encset, ahol a vasútállomáson ért véget az első keleti túraszakasz.
. - . - . -
Sárvártól Sümegig
2013. április 12-én pénteken reggel szépszámú turista gyűlt össze a Sárvári vasútállomáson. Innen a Nádasdy vár megtekintése után a városi parkon keresztül jutottunk el a Rába hídig. Hol volt már a kétheti áradás? Közepes vízszinttel folydogált a folyó.
Sitkéig majdnem műút, itt megcsodáltuk a zenészek által megmentett templomot és a körülötte húzódó Kálváriát.
Gérce következett a Kismackó vendéglátói-pari konszernnel. Itt szeretik a kéktúrázókat: van bolt, kocsma és szállás, no meg vendégszeretet. Ahogy azt már keleten is több helyen megtapasztaltuk. (Bózsva, Regéc, Boldogkő, Hernádcéce…) Mit tud erről a bizottság (a kéktúra bizottság)??
A feladatuk elsősorban nem a milliárdokban való álmodozás, hanem végre egy jól járható, jó útvonal megalkotása lenne; ezt megfejelve az útvonalon található, a fanatikus kéktúrázókat kiszolgáló vendéglátók ill. szállásadók megbecsült összefogásával, azok jegyzékeivel.
Gérce után a Hidegkúti vadászházig aszfalt. Káldon vendégszerető kocsmában a bélyegző. Szombaton Káld – Hosszúpereszteg nagyon hosszú főutcával. Bélyegzés és irány a Szajki tavak. A Szajki tavakat és környékét két földbirtokosa duzzasztotta fel 1930-ban! A táj csodás tavaszi virágokkal, medvehagyma mezőkkel. A Szajki tavak után értelmetlen bolyongás az erdőben, majd végre elérjük a Boba-Zalaegerszegi vasútvonalat. Ezt keresztezve újabb ellenőrző pont. Innen Kisvásárhely felé a gógánfai elágazásnál iszonyú sok szemét, majd a falun italbolt és bolt nélkül áthaladva a haranglábnál pecsételtünk. Majd öt km műút, és máris Sümeg vasútállomáson vagyunk. Sümeg püspöki nyaralóhely, ennek megfelelő templomokkal, épületekkel és jó állapotú várral.
